Csak a Tied, csak a Tied leszek — visszhangzott még oly soká benned, miután elballagtál, de már nem állt ott senki. A hang csak halkult, hogy még tovább halkuljon: — csak a Tied, csak a Tied leszek.
Az élet azonban nem állt meg, sőt inkább felgyorsult —, mint amiként a hang is tovább dobolt még szívedben: csak a Tied, csak a Tied leszek.
Lediplomáztál, férjhez mentél és gyermekeket szültél, de a szavak ott motoszkálnak, bármerre is járnál: csak a Tied, csak a Tied leszek.
Nehéz évek következetek megannyi próbatétellel — és mosolyoddal próbáltad csak elkendőzni —, miről nem szólhattál senkinek, de a hang felerősödött: csak a Tied, csak a Tied leszek.
Mobilod, vagy MP3-ad amikor bekapcsoltad —, onnan is mind azt hallhattad, hogy: csak a Tied, csak a Tied leszek. Már innen a NET-ről, de a médiákból is minduntalan előtör: csak a Tied, csak a Tied leszek.
Kívánnám, hogy sokáig élj — mert hiszen teljességgel fiatal vagy (még), ám attól tartok — ha későre is, de mégiscsak letelik e földi életed — és a hang az még tovább követ — a pap szavaiban, a kántor énekében és az egybegyűlt gyászoló sokaság sírásában: csak a Tied, csak a Tied leszek.
A téged túlélők, még rövid sírfeliratodon is azt olvashatják: csak a Tied, csak a Tied leszek.
Amikorra végre Mennyekbe érkezel, ott vár majd Valaki reád és még egyszer előtör a hang —, de ezúttal belőled: csak a Tied, csak a Tied leszek.
Csakis a Tiéd.
Ámen, úgy legyen!
Mátraballa — 2009 május 22.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.12. @ 10:32 :: Bősze Emil Miklós
