— Rég láttalak, jaj, nem örülök neked!
— Ó, én se neked, „drágaságom”!
— Milyen rossz színben vagy…
— Te is sokat öregedtél, amióta nem találkoztunk…
— Á, ne is mondd, a sok idegeskedés, a hajsza… te is megráncosodtál…
— Gyerekek? Bírják az iskolát? Hány tantárgyból buknak? Nem lehet sok időd rájuk, látom, még magadra sem: festeni kellene a hajad tövét, lenőtt, teljesen ősz!
— Te meg jól meghíztál; nem virgonckodtok már az ágyban az uraddal?
— Dehogyis! Elváltunk, mert nem bírtam elviselni a rosszindulatú megjegyzéseit. És a tiéd? Iszik még?
— … mint a gödény! Akkora nagy a hasa, mint egy hordó és állandóan zabál, tömi magába a zsíros pörköltet, nem csodálkoznék, ha agyvérzést kapna. Inkább lennék özvegy, minthogy szagoljam ezt a szeszkazánt.
— Szomszédaid a régiek?
— Azok ám, az undokabbik fajtából. Ki nem állhatom őket! S a te anyósod…?
— Ne is kérdezd! Haldoklik ötven éve, de nem viszi el az ördög a vén öregasszonyt.
— Meghívnálak egy kávéra, de sajnálom rád a pénzt.
— Úgy sem fogadnám el! Tőled???
— Jobb, ha elkerüljük egymást. Hátha nem találkozunk mostanában.
— Remélem én is, hogy jó ideig nem látlak megint!
— Akkor hát jöjjön rád a hideglelés!
Legutóbbi módosítás: 2010.06.14. @ 09:38 :: Rózsa Ibolya
