Rózsa Ibolya : Igazul…

Ezt az írást nem ajánlom senkinek sem… *

 

 

 

— Rég láttalak, jaj, nem örülök neked!

— Ó, én se neked, „drágaságom”!

— Milyen rossz színben vagy…

— Te is sokat öregedtél, amióta nem találkoztunk…

— Á, ne is mondd, a sok idegeskedés, a hajsza… te is megráncosodtál…

— Gyerekek? Bírják az iskolát? Hány tantárgyból buknak? Nem lehet sok időd rájuk, látom, még magadra sem: festeni kellene a hajad tövét, lenőtt, teljesen ősz!

— Te meg jól meghíztál; nem virgonckodtok már az ágyban az uraddal?

— Dehogyis! Elváltunk, mert nem bírtam elviselni a rosszindulatú megjegyzéseit. És a tiéd? Iszik még?

— … mint a gödény! Akkora nagy a hasa, mint egy hordó és állandóan zabál, tömi magába a zsíros pörköltet, nem csodálkoznék, ha agyvérzést kapna. Inkább lennék özvegy, minthogy szagoljam ezt a szeszkazánt.

— Szomszédaid a régiek?

— Azok ám, az undokabbik fajtából. Ki nem állhatom őket! S a te anyósod…?

— Ne is kérdezd! Haldoklik ötven éve, de nem viszi el az ördög a vén öregasszonyt.

— Meghívnálak egy kávéra, de sajnálom rád a pénzt.

— Úgy sem fogadnám el! Tőled???

— Jobb, ha elkerüljük egymást. Hátha nem találkozunk mostanában.

— Remélem én is, hogy jó ideig nem látlak megint!

— Akkor hát jöjjön rád a hideglelés!

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.14. @ 09:38 :: Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/