Kabátban és sállal a nyakán ült le az asztalhoz és kinyitotta az újságot. A kocsmában neszezett a hajnal. Az esti tivornyák szaga, mint keser? szájíz, még ott lebegett a leveg?ben.
Egész belseje megremegett, amint szemeit az újság hasábjain végigfuttatta. Borostás állát vakargatva pásztázta a színes címsorokat. A bet?k soha nem fedték fel el?tte titkukat. Bezzeg a számok! Igen, a számokat szerette! Er?t merítve az el?tte álló üvegb?l, tovább forgatta a lapokat. Szíve majdnem kiugrott, ahogy az utolsó oldalon megtalálta, amit keresett. Tágra nyílt szemekkel, aprólékosan nézte meg azt az egy sort.
– Hah! – horkantott, majd keser?en kiköpött a piszkos padlóra. Egy szám! Egyetlen nyavalyás szám! Utolsó pénzét tette fel erre a lottószelvényre. Összegöngyölte a napilapot és mérgesen a pecsétes abroszra vágta, majd hangos szuszogás közepette kicsoszogott a néptelen utcára.
Az újság nehéz hasábjai alatt egy légy idegrendszere küldte utolsó impulzusait sz?rös lába felé. Szétroncsolt testéb?l cérnavékony kukacok igyekeztek egy új világ felfedezésére.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.14. @ 09:34 :: Kallo Imola
