Molnár Zsolt : veled tudtam

 

Miféle némber,

Kit én állatként,

Tudtam szeretni,

Miféle az igazság,

Mely a harcra hív,

Hol lehetne lövetni,

Önmagam, azt a,

Létezhetetlen valót,

Elkényelmesedett,

Halálindok elvakarót?

Negyven év-mit éltem,

Remélt boldogság,

Szélcsapkodó ajtaján,

Sóváran állva,

Most sebvörhennyel,

Megfutamodott, vagy

Elkergetett gyáva

Önvádból font ujjai,

Imára zárva,

Mely atyát szólítson,

A fiú ki árva,

Vagy csak úgy elárulták,

Legyen áldozat,

A Földre küldték,

Vagy idehozták,

Miféle?

 

Mért hallgatnék,

A h?tlen anyára,

Ki annyiszor csalt,

Hogy lett megcsalatva,

Forintért lehetnék,

Fel?le elaltatva,

 

Vagy ez csak az a,

Társadalmi berendezés,

Szeretett Család,

A fogyasztási egység,

Termel?i iparág,

Zománcvert tejeskanna,

Kosztolányi, vagy Édes Anna,

Kain és Ábel,

Raszkolnyikov, véres balta,

Mi ez?

 

Aludj nyugodtan,

Én már nem álmodok,

Hideg veríték,

Darabokban, egyben vagyok,

Miféle némber vagy,

Kit én állatként,

Tudtam szeretni,

Jókedvedben pusztítottál,

S én veled tudtam nevetni.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.05.17. @ 02:36 :: Molnár Zsolt
Szerző Molnár Zsolt 0 Írás
Bonyhádi bohèm, - tollforgató. A 80-as èvekből itt felejtett valaki.