Seres László : Sorsok, jussok

2010.02.22. Seres László Vers 21
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

A sorstól annyi jussot kaptam,

hogy az életembe

majdnem belehaltam.

 

Volt, aki óvott de gyalázott.

Az ártó meg Judás

csókból font kalácsot.

 

Akit meg én gyűlöltem, áldott.

Mikor ha megszerettem,

szívemen vadvirág volt.

 

A bajt is magamnak kerestem.

Könnyű préda voltam,

mikor térdre estem

 

Nem volt senkim, hogy felsegítsen,

vagy pokolra küldjön.

Se ember se isten.

 

Mégis, ki sebet ejtett rajtam,

önön két kezével,

ahhoz hű maradtam.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.02.22. @ 11:35 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.