Ledőltem az ágyra, ruhástól és azon nyomban el is aludtam, majd félálomban próbáltam magamról levakarni a szoknyát, meleg téli harisnyát, pulóvert, hogy kissé kényelmesebben tudjak tovább szunyókálni.
Telefoncsörgésre ébredtem. Tapogatózva kerestem a kagylót az ágy melletti asztalon, majd még csukott szemmel szóltam bele. Kedvesem volt, és érdeklődött hogylétem felől, mivel már délután fejfájásra panaszkodtam.
Nem volt kedvem felkelni, megfürödni, átöltözni, teát főzni, minden jobbító tanácsára nemet mondtam, így utolsó javaslatát megfogadva — hogy bugyoláljam be a fejem valami meleg dologgal, sapkával —, dőltem újra végig az ágyon. Mivel valóban mély, kómaszerű álmosság és fáradtság telepedett rám, kinyúltam hanyagul levett ruháim felé, és a téli, meleg harisnyát húztam a fejemre.
Talán egy órát aludhattam, mély, megnyugtató álomban, mikor csengettek az ajtónál. Nem akaródzott felkelni és kinyitni az ajtót, úgy gondoltam, hogy nem várok senkit, így nem is fontos, hogy beengedjem. De álmom megzavarója kitartónak bizonyult és tovább nyomta a csengőt. Kénytelen voltam feltápászkodni és csukott szemmel odabotorkáltam a bejárathoz. Erőt vettem magamon és lenyomtam a kilincset.
Ekkor, mint valami árny, egy feketeség suhant át a mellettem felfüggesztett nagy fali tükörben, melyet szemem sarkából ép, hogy észrevettem. Egy pillanat töredéke volt, ami az ajtókilincs lenyomása és a tükörkép megpillantása között állt rendelkezésemre, de szerencsére elég volt ahhoz, hogy feleszméljek, és azonnal felkapcsoljam a lámpát.
Ott álltam egy szál fehérneműben az előszobában, a fejemen egy fekete pamutharisnya, kétoldalt lelógó szárakkal, mintha nyuszifüleim lettek volna. Azonnal felébredtem. Lekaptam köntösöm a fogasról és kibuggyanó nevetéssel tártam ki az ajtót a díjbeszedőnek.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.20. @ 06:11 :: B.G.Boróka