üres az ágy tele a jászol
olyan kevesünk volt
elszórtuk azt is
lenyesegettük a jöv? tavaszt is
a fákról
hogy nekünk már mindig ?sz legyen
s most üres az ágy
tele a jászol
gyümölcseink oszthatatlanok
összevonnak húznak – hogy sajog:
míg rajta ülnek a szekérrúd törik
– felettük vajon melyünk ?rködik
hogy kapaszkodjanak?
(ha a kéz csak arra kell
hogy távol tartsd magad)
áttetsz? falakra néz az este – lakat
az ajtón a szájon – a szemre
hályogot hiszünk (bízva a vakban)
– a kályhában rég csak salak van –
és fészkenincs két riadt veszett
valami magra tollatépve vár
– vigasz helyett
