Szécsényi Barbara : senki többet

üres az ágy tele a jászol

olyan kevesünk volt
elszórtuk azt is
lenyesegettük a jöv? tavaszt is
a fákról
hogy nekünk már mindig ?sz legyen
s most üres az ágy
 tele a jászol

gyümölcseink oszthatatlanok
összevonnak húznak – hogy sajog:
 míg rajta ülnek a szekérrúd törik
 – felettük vajon melyünk ?rködik
hogy kapaszkodjanak?
(ha a kéz csak arra kell
hogy távol tartsd magad)

áttetsz? falakra néz az este – lakat
az ajtón a szájon – a szemre
hályogot hiszünk (bízva a vakban)
– a kályhában rég csak salak van –
és fészkenincs két riadt veszett
valami magra tollatépve vár
– vigasz helyett

Legutóbb szerkesztette - Szécsényi Barbara
Szerző Szécsényi Barbara 40 Írás
Hetvenhét nyarán születtem. Egy éve próbálkozom - hol lelkes, hol csüggedt amatőrként - a versek között megtalálni magam, vagy elrejtőzni bennük.