A fény a Földre úgy szökött, mint csillagtérből üstökös, elárasztva a menhelyet, a gyolcsba göngyölt gyermeket. Altató csendült, mennyei, a lelkek falát rengeti, szíveket perzselve meg, reménynélküli életet, mint lepkeszárnyat lámpaláng, a fényes, téli éjszakán. Így küldve le az Életet, [… Tovább]
…az este ahogyan ölbe kap s a láng szalagja körbeér vörösbor-csepp-vörös hógyertya-csöpp-fehér az este ahogyan ölbe kap s a láng szalagja körbeér ring-ringat a búcsúzás égnek a csillagok felettem de zöldbe-hajtó friss remény ölbe kapkodó est lehettem túlnan az ágy [… Tovább]
Hát eljött a lassan kúszó tél hava, és te már nem énvelem sétálsz haza. Álmaimban ott álltunk a fák alatt, lelkünkről levált minden mi rátapadt, szívünk tiszta lett, akár a szűzi hó, vágtatott a vágyunk, mint egy vad csikó. Szép [… Tovább]
„Nem tudok én igazi ajándékot osztogatni / Mint a tehetősek aranytollat és cigarettatárcát / Én mindenféle szép szavakat gyüjtögettem” Karinthy Frigyes: Karácsonyi karének) Mikszáth Kálmán Falusi karácsony (Csevegés) Öregszik az ember, kezd rendes lenni. Már évek óta jegyzem egy [… Tovább]
