Marthi Anna : Leképezés

 

 

Másik szellemi miliőben jártam.

Láthatatlan pelyhekben hullt agyteker-vényekre

gyógyító betűnként – olyan ez mint a hó,

könnyen ráolvad – a pillanatban fogant lélekérzet,

lélekrezignáció, világunk változóját formálja át

örökkére. A szép akkor az, ha felserken

az értelem ereiben tüzes vágyként,

fogódzó keresése, felfogni akarásban,

isteni aduászát, elengedőn tettre

készült jelen szerelemben,

önismerkedünk.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak