Kis István Mihály : Tollba-mondóka

Vigyázz fiam, hogy ne legyél szarka,

– nagyot akar, s nem bírja a farka…

 

Mindig így volt, amióta élek.

Belevágok, azután meg félek.

Célul tűztem: ott a Mount Everest,

– lufit fújtam nagyra, ám leereszt.

 

Anya kéne mellém, vagy egy dajka!

Fülbe súgna intőleg az ajka:

„Vigyázz fiam,“ hogy ne legyél szarka,

– nagyot akar, s nem bírja a farka…

 

Inkább használd a csöpp eszed másra:

macskát kergess ülve a padlásra.

Egeret fog, az lesz majd a haszna,

– s te sem leszel itthon egy mihaszna.

 

A költészet több tudást igényel!

Kocka fejed nincs még telve fénnyel.

Érzéked sincs, fut tőled a Múzsa,

– sosem lesz a homlokodon rúzsa.

 

Ettől aztán megnyugodnék végre,

földobnám a tollamat az égre.

Visszahullna, amint azt már láttam,

– megtudnátok, tollas-e a hátam.

 

Mert ha tollas, úgy mennék a boltba.

Hogy mit hozzak, mondanátok tollba.

Pénzt adnátok… Így lehetnék költő!

– Mire jönnék, telne emberöltő.

 

2016. május 3.

Legutóbb szerkesztette - Kis István Mihály
Szerző Kis István Mihály 35 Írás
58 éves vagyok. Több szakmában dolgoztam: esztergályos, állategészségőr, háztartási-gépszerelő. Felnőttként, 25 évesen érettségiztem. 1994-ben leszázalékoltak, jelenleg átmeneti járadékot kapok. Szeretem a verseket, de írni (a gyermek- és ifjúkori sikertelen próbálkozásokat leszámítva) csak idén, azaz 2010 februárjában kezdtem. Nincs kellő verstani ismeretem, de igyekszem tanulni.