A május nagy esővel indul útnak,
a felhők jókedvűen háborúznak,
s a zsenge zöldre szellőnyit lehűlve
rá települ egy bő égboltnyi szürke,
egy éve múlt, hogy erre járt utolszor,
s most új esélyt kap zsengülni a sorstól,
dús vízcsöppöket tálal a világnak,
és itatja a bokrokat, a fákat,
nagy vedréből önt bő kedvvel a földnek,
s a kortyolástól minden sokkal zöldebb,
de odafönn már keveri a kéket,
hogy addig adjon friss azúrt az égnek,
míg kinyílik egy óriás karantén,
és előbújik ragyogni a napfény,
sok csilló ujja elbabrál a tájjal,
s én megtelek az élet illatával.
Legutóbbi módosítás: 2016.05.03. @ 08:14 :: Böröczki Mihály - Mityka
