Kerti Károly György : Vonal

 

 

 

 

életvonalad

folyódelta, kiveti

hordalékaid

 

vihar tépázza

fogát vicsorogtatva

a domb vonalát

 

nincs egyenesebb

vonal mint amin kutyám

elébem rohan

 

zilált nappalod

felhorgadt vonalait

éj simítja el

 

nincs hová esni

mégis kötéltáncosként

lépsz a vonalra

 

nem taposhatsz rá

vonalak szabta léted

ugróiskola

 

vonalon lépked

egyensúlyozva mintha

szakadék felett

 

a vízvonal alatt

rozsdásodva enyészik

megtörik a fény

 

bicsaklik a kéz

s lesz a vonalzóból

vicsorgó fűrész

 

teste vonala

mint túlpart-tükröződés

napcsodálkozás

 

egy vonallal is

gúzsba kötheted magad

oldhatatlanul

 

felhő koptatja

szemben a domb vonalát

követnéd pedig

 

papírrepülő

van simából, kockásból

vagy vonalasból

 

befagyott tavon

vonal szalad sikkantva

madár felröppen

 

folyó vonala

kanyarog napos tájon

kék sál nyakadon

 

nap lángnyelvei

bucskáznak át a felhők

hullámvonalán

 

a levegőbe

rajzolt vonal jelenthet

jót is rosszat is

 

lódul az ecset

vonal indul útjára

végérvényesen

 

nézd meg a rajzot

valamelyik vonalon

ott csüng a lélek

 

sok vonal közül

válaszd ki a hitelest

intett a mester

 

hegyek vonala

dombokkal a végtelen

jelét formázza

 

háztetőn kémény

meg  macska körvonala

az égbe kiált

 

ezüst holdfényben

délceg fák körvonala

háztetőt csipkéz

 

nem mindegy az hogy

egy vonal a másikat

hol keresztezi

 

tó partvonala

még ködbe vész, hihetnéd

tengernél vagy

 

hangyák útjába

vonalat húztam, azt a

méltatlankodást

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kerti Károly György
Szerző Kerti Károly György 0 Írás
Kerti Károly György vagyok.Múzeumi és privát restaurátor. Emellett rendszeresen festek, rajzolok.Időnként szükségét érzem, hogy versben, prózában is megmutassam magam