Nagygyörgy Erzsébet : Vegyek-e még levegőt?

 

A minap azon gondolkodtam, hogy vegyek-e még levegőt… Igen, arra a hétköznapi, majdnem banálisan egyszerű, orron keresztül a tüdőbe szippanthatóra gondoltam.

A kérdés valójában az: akarom-e folytatni ezt a régóta bevett jó szokásomat annak érdekében, hogy fenntartsam látszatát az életemnek?

Mert mi is történne, ha abbahagynám a légzést? Három percig még menne a dolog, de a negyedik, ötödik perc már rizikós.

Akkor beállna az agyhalál, mint tudjuk. Lehet, ezt sokan észre se vennék… (De ez eddig se fájt nekik…)

Szerintem, én észrevenném a hiányát, mármint a légzésnek.

A szívem leállása már többé nem fájna nekem…

Tudom, itt most jön a kuncogás sokak részéről, pedig ez nem is vicces, vagy nem annak szántam.

Vajon fogok-e hiányozni valahonnan, innen-onnan, vagy valakiknek? A családomnak bizonyosan. És a kutyám is nézné sokáig azt a helyet, ahol utoljára látott engem.

No, van még egy érdekes felvetésem ezzel kapcsolatosan: Akkor a facebook. com-ról kitörlődök, mint aki nem létezett? És akkor a bugyuta versikéim csak úgy, minden kapaszkodó, és Föld nélkül keringenének a világ(háló)körül?

És ha a Holdról valaki befogná őket, azt gondolván, valami szó-szemét…

Azt pedig nem tűrhetem, az én gondolatforgácsaim csak az enyémek (legyenek bármily rosszak…)!

Arra is vigyáznom kéne akkor, hogy milyen a hőmérséklet odaát, mert csak nem akarhatok magamnak, valami ritka űrbacilust kifogni, miközben összelasszózom a szószátyárságaimat…

Ezért úgy döntöttem mielőtt késő, és megbetegszem, vagy netán kihalok, mégis veszek újra levegőt, addig, amíg még ingyen van, sose tudhatja az ember…

Legutóbb szerkesztette - Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 168 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet