Semmit se várj, engedd, hogy újra megtalálhassam magam!
Hagyd rám minden igenem, nemem, még a szótlanságom is,
s az összes elhasznált szavam! Engedd visszatérni termő
földem, csillagos egem! Add vissza, kérlek, önmagam nekem,
s ne kérdezz semmit, a kongó térnek úgysincs dallama – sosem
szeretnék lenni búba fordult talmi ballada! Ki most vagyok,
csupán egy jégvirágnyi test – ne hagyd, hogy kihűltségem
által megrettentselek! Csendessé vált bennem a máskülönben
nyüzsgő bálterem és visszahívni mind a kedvet, nincs már
fegyverem. Hiába csapnám be a fél világ eszét; bármit is ró
rám a sors, a lelkem nem fél; Kérlek, hagy legyen egész!
Legutóbbi módosítás: 2015.07.21. @ 10:47 :: Kőmüves Klára
