Vandra Attila : Jártunk a világ végén 4. – A főváros

Welligton a Föld legdélebben fekvő fővárosa. Lonely Planet, a világ legnagyobb útikönyv kiadója 2011-ben a Best in Travel 2011’s Top Ten Cities listáján az előkelő negyedik helyet érdemelte ki. Az ország leglátogatottabb turista célpontja.

 

Welligton a Föld legdélebben fekvő fővárosa. Lonely Planet, a világ legnagyobb útikönyv kiadója 2011-ben a Best in Travel 2011’s Top Ten Cities listáján az előkelő negyedik helyet érdemelte ki. Az ország leglátogatottabb turista célpontja.

Ennek tudatában Budapest, Bécs, Pozsony, Ljubliana, Róma London, vagy kontinensünk többi fővárosának látványa után az európai turista feltehetően csalódni fog. A fő építészeti stílust a „fajtiszta korcs” jelzővel lehetne érzékeltetni. Bár Wellington központja (a felhőkarcoló-negyedet leszámítva) nagyjából egyidős a budapesti Kis Körúttal, az épületek eklektizmusa szembetűnő. Szép, tetszetős épületek akadnak szép számmal, de nincs egy egységes stílus, ami egy szemet gyönyörködtető látványban részesítse az ide látogatót.

A város legrégebbről fennmaradt épülete az 1858-ban épült Colonial Cottage a Mount Cook negyedben. Ma múzeum. Katherine Mansfield szülőháza olaszos, az Old St. Paul’s templom neogótikus, a Szent Szív katedrális (Sacred Heart Cathedral) neopalladiánus, a Museum of Wellington City & Sea a második francia császárság stílusában épült, az Embassy filmszínház épületére pedig angol klasszicista stílus jellemző. Gyönyörködhetünk modern épületekben is, mint a Te Papa Tongarewa Múzeum. Az Öreg Kormányépület (Old Government Building), amelyben ma Wellington Victoria Egyetemének jogi fakultása működik, a déli félteke legnagyobb, és a világon a második legnagyobb (a japán Todai-ji után) fából készült épülete. Külső díszítése egy klasszicista, kőből készült épületet utánoz.

Sorolhatnánk tovább a szebbnél szebb bank-, színház- és múzeumépületeket, templomokat, a vasútállomást, a fogaskerekűt, a székházakat, stb., de egy kisebb, stílusos üzlet-negyedet leszámítva, Wellington Cityt mégis az eklektizmus jellemzi.

Maga a városközpont, Lambton Quay (a főutca) környéke a huszonvalahány emeletes felhőkarcolóival egy igazi metropoliszt idéz. A legmagasabb épület a száztizenhat méter magas Majestic Centre, az ország kilencedik legmagasabb épülete, a második pedig a százhárom méteres Állami Biztosító. Ám e felhőkarcoló-negyed épületei nemcsak a város többi részének stílusához nem alkalmazkodnak, hanem egymástól is elütnek. S hogy ezek a modern acél-üvegpaloták is jól illeszkedhetnének a környezetbe, arra az Egyesült Arab Emirátusokban láttunk példát.

Ha ez után a csalódás után a turista beljebb utazik az országban, kellemes meglepetésben lesz része. Featherston, Masterton, Danewirke Palmerston megannyi stílusos és hangulatos kisváros, Napier és Hastings pedig egyenesen élmény. Az 1931-es hawke’s bay-i földrengés által letarolt két várost a korra jellemző art-deco stílusban építették újjá.

Pedig hangulatos negyed látványáért a turistának nem is kell elhagynia Wellington Cityt, csak annak központját. Aki végigjárja a terjeszkedő város új negyedeit, tapasztalhatja, hogy a városrendezők igenis nagy hangsúlyt fektetnek a stílusra. Johnsonville, Grenada Village, Kandallah, Newlands, stb. mindegyike egyéniség. S hogy ez nem véletlen, akkor derül ki, amikor séta közben rátalálunk a jövendő építőtelepekre. Itthon e szó negatív konotációkkal társul: sár, szemét, rendetlenség, felfordulás, hatvanhatszor felbontott és újraaszfaltozott utak… Nos, itt először az utat és a járdát aszfaltozzák le, párhuzamosan a csatornázással. Az utakat ebben az állapotban lezárják a forgalom elől. Az arra sétáló gyalogost a leendő építőtelepen kiparcellázott területek, a földből minden leendő telek helyén kikandikáló, közös csőben vezetett villamos, telefon, TV, internet stb. kábelek látványa fogadja. És tisztaság.

Az igazsághoz tartozik, hogy itt nem építenek kőházakat. Az épületek fából és gipszkartonból készülnek. A már említett hawkes bay-i földrengés keserű leckét adott az ittenieknek a fejükre omló kőfalak veszélyeiről. Az országban évente tizenötezerszer megrendül a talaj, ennek egytizede (ezerötszáz) éri el az ember által is érzett határt. Aotearoa-Új-Zélandon feljegyzett legnagyobb (de nem legpusztítóbb) földrengésnek (8,2 fokos a Richter skálán) a fővárostól nem messze Wairarapában volt az epicentruma. Eredményeként a talaj három méterrel megemelkedett, s az egykori Lambton Quay (rakpart) ma Wellington főutcája, kétszáz méterre van a tengerparttól, s felhőkarcolók veszik körül. Már csak a neve őrzi egykori rendeltetését.

Ennek ellenére állnak itt kőből készült épületek is: elsősorban bankok székhelyei. Közöttük kiemelkedő helyet foglal el a Parlament. Az eredeti 19. századi fából készült épületkomplexum 1907-ben tűzvész áldozata lett. Csak a parlamenti könyvtárat sikerült megmenteni. 1911-ben pályázatot hirdettek egy új, kétrészes Parlament építésére. Harminchárom pályázatot nyújtottak be, ebből John Campbell kettőt. Az építész neoklasszicista főépületterve első lett, a neogótikus új könyvtár negyedik, így rábízták a kivitelezést. Az első világháború miatt lassan haladtak, s csak 1918-ban költöztek a honatyák a még félkész főépületbe, a második rész sohasem készült el. Helyére 1964-ben kezdték építeni Sir Basil Spence tervei alapján az új szárnyat, amely alakja miatt a Beehive (Méhkas) becenevet kapta. Erzsébet királynő 1977-ben avatta fel, 1979-ben költözött ide a kormány. A már kész Parlament épületét utólag megemelték, és rugalmas alapokra helyezték, a földrengésveszély miatt. E technológiát be is mutatják az ide látogató turistáknak.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.02.28. @ 12:02 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 746 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.