Fehér Csaba : Orion

2015.02.11. Fehér Csaba Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Emlékszel-e, mondd csak, alig két éve múlt, 
valahogy mégis az idő mélyére hullt. 
Délelőtt érkeztem, robogott a vonat, 
szikrázott a járda, és a csillagokat  
lehetett még látni. Kerestem, mint régen,  
hol lehet a Göncöl, merre jár az égen?  
Örültem, hogy kezem kezedbe költözött,  
ahogy egymást néztük két hallgatás között. 
„Megborotválhatnál, nem bírja a kezem” – 
ügyetlenül ment csak, mosolyogtunk ezen. 
Kérdezted kíváncsin: Kijött-e a medve?  
És az árnyékától vajon megijedt-e? 
A Kaszáscsillagot megismerem e-még?  
Ne emlegesd kérlek, nem szeretném, elég!  
Halkan dorgáltál meg: ne is lásd hogy félek; 
két nap haladékot adott még az élet…

 

Nézem az Oriont, fénylő csillagzatán 
azt keresem: merre, vajon hol laksz, Apám?

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.02.11. @ 21:47 :: Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 48 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.