Bátai Tibor : OTT. VAN. MINDENÜTT.

OTT

 

                         Közelebbről? Mindenekelőtt: benned, hiányként. Hiszen fizikailag nincs 
                         jelen, és ennek a körülménynek persze tökéletesen tudatában vagy.
                         Ám a psziché hogyan is érhetné be ennyivel? Egyszerű, de ravasz trükkel
                         simán erényt kovácsol a szükségből. Az érzetek szintjén ellentétébe
                         átfordítva, előhívja a hiány  hiányát. Ahelyett, hogy elkendőzni
                         próbálná, még nyilvánvalóbbá teszi. Kivetítéssel az anyagihoz csak-
                         nem a megszólalásig hasonló, eleven valóságot alkot magának.
                         Így születik meg a  dédelgethető, megérinthető, testet öltött hiány.
                         Egyszóval OTT, benned és belőled kiszakadva, körötted. Vagyis: mindenütt.

VAN

 

                         Testét tőled kapta (emlékezetből és egy netről levadászott, pixeles
                         felvétel alapján rekonstruáltad), de lényének–létének forrása ő
                         maga. (Még akkor is, ha hullámai és rezgései csak pszichéd  szűrőjén
                         keresztül érhetnek célba.) Már úgyszólván magától értetődőnek veszed
                         egy távolból is a tiédig elérő energiamező sugárzását,
                         mióta a mentális térben újból egymásba akadtatok. A kezdeti
                         elragadtatottságot, majd tudatos túlreagálást követően mára
                         megtanultad, hogyan kezeld — beépült az életedbe. Ha szükséged van rá,
                         bizonyosra veheted, hogy megtalál, ahogyan te is őt. Mert VAN. Neked. (Is.)

 

MINDENÜTT

 

                         Azt mondod, mindenütt. De nem túlzol-e megint? Vegyük hát sorra. Kezdjük mindjárt
                         a legbanálisabb helyszínekkel, mint amilyen, mondjuk, a borotválkozó
                         tükör. Forgószék a számítógépasztal előtt, tévéfotel. (Az intimebb
                         szférák hallgatólagos megállapodás alapján kimaradnak a jóból.)
                         Aztán a hétvégi séták erdői vagy kirakatai. Mozik, színházak,
                         koncerttermek nézőterei.  Télen jégpályák, nyáron strandok. Balaton és
                         a tengerek. Felolvasó estek pódiuma, irodalmi szeánszokat
                         befogadó művházak, presszók vagy kocsmák. (Egyszemélyes közönség.) Látod,
                         koránt sincs benne semmi tódítás, megnyugodhatsz. Csakugyan (majdnem) MINDENÜTT.

Legutóbb szerkesztette - Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 363 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.