Tóth Zita Emese : Maradok

Minden olyan unalmasan vontatott már,

a szív kinyílik, majd újra bezár,

kortalan fekszik mellkasomra az idő,

elültettem egy érzést, és épp kinő,

a semmiből tör át a szavakon,

mégis magamban évekig elnyomom,

mert rettegek, hogy ennyi mégsem elég,

közben minden lehetőség elég.

 

Most újra szokom a csendet,

hogy nem ébreszt fel semmi Isten,

most újra szokom a zajt,

ami őrjöng bennem.

 

Minden rohadtul vontatott már,

a szív épp csak elindult, s újra megáll,

kortalan fekszik mellkasodra az idő,

elültettél egy érzést, és épp kinő,

a semmiből tört át hozzám szabadon,

nem tudtad, de mégis hatalom,

hogy rettegek, mégsem leszek elég,

maradok csókok, szavak, emlék.

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 137 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.