Egymás mellé hullt szavak
röhögnek kajánul vissza rám.
Egyenes mentén tántorgó mondatok
próbálják kordában tartani
menekülő gondolataim kilengéseit.
(Miféle játékot űz velem az idő,
hogy e kihűlő, társas magányban
immár feleslegessé váltan, valami
ürességbe menekít?)
Rideg percek futnak előlem
vívódó elmém torzszülöttjeivel.
A semmibe hurcolják kékre fagyott
álmaimat, és vajúdó, tetszhalott
gondolatokkal magamra hagynak.
Legutóbbi módosítás: 2014.09.02. @ 19:27 :: Gősi Vali
