Gősi Vali : Kékre fagyott álmok

 

 

Egymás mellé hullt szavak
röhögnek kajánul vissza rám.
Egyenes mentén tántorgó mondatok
próbálják kordában tartani
menekülő gondolataim kilengéseit.

(Miféle játékot űz velem az idő,
hogy e kihűlő, társas magányban
immár feleslegessé váltan, valami
ürességbe menekít?)

Rideg percek futnak előlem
vívódó elmém torzszülöttjeivel.
A semmibe hurcolják kékre fagyott
álmaimat, és vajúdó, tetszhalott
gondolatokkal magamra hagynak.

 

Legutóbb szerkesztette - Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 283 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/