P. Tóth Irén : Legyen béke

Ma is felsírt a kert.

Viharvert, gazos földön

hever a szürkülő idő.

– Eső lesz – mondogatjuk napok óta.

Nem volt. És nincs.

Csak fellegek.

 

E tenyérnyi helyen,

mely béke szigetének látszik,

bár néha-néha felébred a szél

és úgy beszél,

mint kit nem érdekel jelen, sem jövő,

csak jön, rohan, tarol, majd vége,

elillan,

és azt üzeni: – Legyen béke!

 

Sokszor ébredezett már a világvége,

mégis felébredtünk végre,

és most itt vagyunk

várjuk az esőt,

a napsütést, a holnapot,

és éjszakánkét nézzük az eget,

míg földbe kerülünk

mint hullócsillagok.

Legutóbbi módosítás: 2014.04.29. @ 10:48 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.