Nagy L Éva : Tudom

 

 

a fagyos föld

még most is lelkemen ül

az égen  ismét

varjúsereg repül

verdesnek szárnyaikkal

úgy mint réges-régen

tudom

hogy ők voltak

igen ők voltak itt

akkor is

azon a télen

sorsom  bábeli szekere

azóta kínok között halad

 néma csendben is

hallom  hangodat

érzem erős kezed

ahogy megfogja kezem

oh  te átkozott világ

miért nem vagy velem 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.04.26. @ 13:22 :: Nagy L Éva
Szerző Nagy L Éva 67 Írás
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával