Meg kellett tennem
a lehetetlent,
hogy többé magammal szemben
ne legyek tehetetlen.
Omoljon le a kőfal,
s szúrjon be a fény,
újra legyek e színes világon
sziporkázó álomlény.
Gyúljon bennem fáklya,
mely mutatja az irányt,
vezet sötét rejteken át
szikrázó katlanba,
hogy megmártózzak
csillámló mázában,
áthasson és feltöltsön,
újra éljek, lelkem
többé soha ne adjam
kölcsön.
Legutóbbi módosítás: 2013.11.04. @ 15:39 :: Tóth Antal Csaba