Seres László : Pillanat és örökkévalóság

 

 

Átszakadt éj. Már csendes alázat van.

Táguló erek a zsalugáter égen.

Veled vagyok megcsillapult lázadban,

elejtett vad a gyűrött csatatéren.

Átlépünk vágyaink tűz-sziluettjén,

– egybeolvadt fáklyatestünk világít –

megfeszítetten, mint Krisztus

keresztjén a pillanat. Örökkévalóságig.

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.