Marthi Anna : Eszmei

 

ez csak napló

Könnyű magának, megelégszik egyetlen emberrel, 

nekem egy sem szükséges, de akad bőven, különleges.

Nagyobb a sóhaj, egy gondolat magába sorvad hullámain.

Bár precíz érdeklődést kapnék ajándékba. Helyette

már az is elég, ha kibírom a hétköznapokat, azért az egy

másodpercnyi éberért. Ennyit ér, ki ráfeszül, kíváncsisága

nemtörődömmé lesz, szerelme hiteltelennek látszik, mert

a mindenkori üdvös bátorság: magán javító intézetének

kapuját csapkodják. Szétgurultak eszméim.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.11.03. @ 10:58 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak