M. Laurens : Régi képed a falamon

 

 

M.Laurens

Régi képed a falamon

 

Szorítlak máig, mégsem érlek el,

Távol vagy s csak a hiányod ölel.

E világban Mi, végleg elveszünk.

Csak puszta semmit ölel két kezünk

 

Voltunk két szív egyetlen lélekben,

Most emlék vagy, csak ez tart életben.

Tested hűvös halom alatt nyugszik,

De emléked, most is velem úszik…

 

Távol vagy tőlem itt benn, legbelül,

Hangod nélkül, csak a szó csendje ül,

És némán keressük egymás szemét,

Hallgatva csendünk sóhajtó neszét.

 

Régi képed még a falamról néz,

Arcodon szelíd mosoly, mint a méz.

A hiányod velem van…,Ő ölel.

Szorítlak Én is, s nem engedlek el

 

( Pest-Buda 2013. január 4 / június 9 )

Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )