dr Bige Szabolcs- : Mit hozott a Mikulás?

életét és vagyonát az emberek megsegítésének szentelte *

 

 

 

 

 

Mit hozott a Mikulás?

 

Gyakran tesszük fel a gyerekeknek ezt a kérdést, s eszünkbe sem jut, hogy a gyermekek kedvence, a Mikulás egy valóban hajdan élt személy, aki sok szokatlan dolgot művelt, püspökké emelték és halála után szenté avatták Szent Miklós néven. A 3-4-ik században élt, és a személye köré szövődött legendák erre a korra jellemzőek, de ma is hatnak, hisz életét és vagyonát az emberek megsegítésének szentelte.

      A matrózok megmentése egyik korai tettei, csodatételei közül való. Tudni kell a fiatal papról, hogy jól megtermett sportot kedvelő ifjú volt, aki rendszeresen tornázott, és kitűnő úszó lévén sokszor kilométereket úszott a tengerben. Íme, ezt így mondja el az eredet legenda leírója, Farkas Imre:

      Az eset 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton történt.       Akkoriban is rendszeresen zarándokoltak az emberek a Szentföldre. Ezt tette az ifjú Miklós pap is. Ezek a zarándoklatok, ősszel történtek, amikor nem volt olyan nagy meleg. Igen ám, de ilyenkor a tenger az egyik pillanatról a másikra kiszámíthatatlanul viharos tud lenni. Ezért a zarándoklatra tartó hajók, biztonságból egymáshoz közel, konvojszerűen haladnak. Ezen az úton is kitört egy váratlan vihar. Miklós pap hajója mellett alig száz méterre haladó hajónak az orrvitorla árboca kitört, ennek helyre tételéhez legalább két ember kell. Ki is mentek elvégezni a munkát, de mind kettőt lesodorták a hullámok. Tudni kell, hogy ezek a kishajók 3-5 fős személyzettel rendelkeztek, így nem volt ki megjavítsa a hajót, ami ez által süllyedésre volt ítélve. Valamint azt is tudni kell, hogy aki viharban a tengerbe esik, annak nincs túlélési esélye! A helyzetet látva Miklós pap minden gondolkodás nélkül a vízbe vetette magát, és elsőként a két fuldokló tengerészt mentette ki, és ezt követően kapaszkodott fel a tehetetlenül hánykódó hajóra, ahol egymaga helyezte vissza az orrvitorla árbocát, majd megköszönve Istennek a segítségét, imádkozni kezdett. Közben a megrémült és a hajófenékbe menekült emberek csak azt vették észre, hogy a hajó stabilizálódott, és amikor kimerészkedtek a fedélzetre, egy a hajójuk elejében imádkozó embert láttak. Mindenki arra gondolt az ismeretlen megjelenésével, hogy valami égi Szent segített rajtuk. Az ima befejeztével, pedig szemük láttára belevetette magát a habok közé és eltűnt. Ez a tengerbe ugrás egyet jelentett az odaveszéssel, s ezért ezt egyszerű ember nem tehette. Amikor elcsendesült a vihar, mindenki megdöbbenésére, a vízbe esett halottnak hitt zarándok nyugodt álmát aludta a hajófenéken. Miklós a zarándokútról hazafelé ellátogatott Anatólia fővárosába, Myrába*. Itt legendás körülmények között püspökké választották. Majd később, amikor a Jeruzsálemi út tengerészei közül néhányan Myrába jártak, hálaadásra betértek imádkozni a templomba, ahol Szt. Miklós püspökben felismerték a hajójukon a viharban imádkozó személyt, s ettől kezdve a tengerészek hozzá imádkoztak a bajban, és így a védőszentjükké vált.”

      A legismertebb legenda a három eladólányról szóló. Valószínűleg ebből származik a mai világunkig átívelő „szerepe”. Pontosabban az önzetlen adakozás, segítség. Történt, hogy a fennemlített Myra városában élt egy elszegényedett nemes ember, akinek három leánya már eladósorba ért. Olyan szegények voltak, hogy házuk is már szinte rájuk omlott. A leányok apja elhatározta, hogy eladja őket a bordélynak. Így gondolt megszabadulni a ránehezedő adóságoktól. A leányok hiába is sírtak-ríttak, könnyeik nem indították meg a sötét lelkű öreget.

      Miklós pap tudomást szerzett a lakásához közel zajló szerencsétlen helyzetről. Éjszaka, nagy titokban egy zacskó aranyat dobott be a legnagyobb leány ablakán. Ez éppen elégséges volt a leány hozományára. A következő években a másik két leányt is ugyan így megajándékozott, és így sorsuk jobbra fordult.

      Azóta, egészen napjainkig neve napján, december 6-án szeretteink, különösen a gyerekek ajándékokat kapnak Szent Miklóstól, a Mikulástól. Azonban emellett a jóságos, titokban ajándékosztogató öregapó mellett van egy bírói szerepet vállaló, számonkérő, felelősségre vonó alakja is.

      Rengeteg vidékenként változó népszokás, játék fűződik hozzá. Lássunk néhányat!

      Ha december elején havazik, azt mondják a csángó vidéken, hogy „Miklós rázza a szakállát”. Másik: „ha Miklós fehér lovon jő, János feketén távozik!” Azaz, ha Mikuláskor havazik, fekete lesz karácsony. Egyes helyeken ezen a napon gyümölcsfaágat tesznek vázába, s ha az Újévre kivirágzik, gazdag termést várnak.

      Térjünk vissza az eredeti kérdésünkhöz. Mit hoz a Mikulás? Kinek mit és hol?

      Nálunk a „jó” gyerekek kapnak mindenféle édességet, diót, almát, és egy virgácsot emlékeztetőnek, ha esetleg mégse lennének olyan jók.

      A Skandináv országokban régi hagyománya van a gyerekek megajándékozásának ezen a napon, Krisztus előtti időkig nyúlik vissza az eredete. A viking isten, Odin nyolclábú lován járja télen a világot, hogy megajándékozza a jókat és megbüntesse a rosszakat. A kereszténység Szent Miklós alakjába személyesítette meg ezt a régi legendát.

      A ghánai keresztények hite szerint az apó a dzsungelből érkezik, Hawaii szigetén egy bárkából száll partra.

      Dániában a gyerekek úgy tudják, hogy az ajándékhozó Sinter Klaas rénszarvasok által vont szánon érkezik. A gyerekek kitesznek egy tányér tejet, vagy tejberizst a kedves állatok számára.

      A lengyelek szerint az ajándékok az égből származnak, és Szíriában azt tartják, egy fiatal teve hátán érkezik az ajándék.

      Olaszországban Befana* anyó az ajándékosztó. Érdekes legendája Jézus születése idején játszódik. Befana egész álló nap szorgalmasan söpörgetett, takarított. Egy nap bekopogtak hozzá a keleti bölcsek, akik a kis Jézust keresték. Befana azonban elküldte őket, mert nagyon lefoglalta a sepregetés, takarítás. Kis idő múlva észrevett egy fényt az esti égbolton, gondolta, ez mutatja a helyet ahol megtalálható a kis Jézus. Bepakolt mindenféle süteményt, ajándékot egy zsákba a kisded részére, fogta a seprűjét és indult, segíteni a fiatal anyának. Befana elindult, hogy keresse meg a kis Jézust. Kereste, kerteste, de nem találta sehol. És azóta sem találja, hiába teltek évszázadok. Ma is házról házra jár, ahol kisgyerekek vannak, és mindenütt otthagy az ajándékokból a jó gyerekeknek, mert a kis Jézus minden gyermekben jelen van.

      A különös történetek közt előkelő hely illeti meg Mikulás kísérőjének, a kampusznak francia változatát. A piros palástos Mikulás gyakori kísérője egy ijesztő alak, a krampusz, aki megvesszőzi virgácsával azokat, akik azt érdemlik. Franciaországban ennek érdekes történelmi magyarázata van. V. Károly német-római császár 1552-ben megostromolta Metz városát. Az ostrom októbertől decemberig tartott. A takácsok céhe, a városi lakosság bátorítására, készített egy csúnya, groteszk bábut, a császár hasonmását, s ez az alak egy korbáccsal rohangált az utcán a fiatalok után, hogy büntesse meg a helytelenkedőket. Hogy emiatt, vagy a megérkező francia segítség miatt, de tény, hogy Metz rövidesen megszabadult az ostromtól. A következő években, a győzelem örömére felelevenítették az idétlen maskara tréfás szerepét. Ez pedig éppen egybeesett Szent Miklós ünnepével. Telt múlt az idő és az emberek már rég elfelejtkeztek V. Károlyról, de ezen a napon az ajándékosztó Mikulás mellett jelen van a rossz gyerekeket büntető virgácsos figura akit, Mezt város lakói Virgácsos Apónak (Père Fouettard) neveznek.

      Szent Miklós tisztelete világszerte elterjedt. Oroszországban különös tiszteletnek örvend, ő az ország fő patrónusa, de máshol is számtalan templom, társulat, foglalkozás patrónusa: tanulók, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok, stb.

      Tisztelete a Kárpát-medencében is jelentős, melyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy a történelmi Magyarország területén harminchét helyiség viseli a nevét Törökszentmiklóstól Lajtaszentmiklósig.

 

 

*- Farkas Imre – Nemzetközi Santa Claus Béketanács Európai Képvisel?

 – Myra (gr Μύρα) – ókori görög város KisÁzsiában

 – Befana – az olaszok jó boszorkánya, neve a görög epifánia (επιφÃ?¬νεια) szóból ered, melynek jelentése „megjelenés”.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 647 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.