Marthi Anna : Versbeszélgetés

Szia. Gyógyulni jöttem, hogy írjalak.

Bánatom mint összehajtogatnivalót,

a helyére tenni – ez most a feladat.

Figyelem, múlna már, vidám lennék,

de nem megy. A talaj helyett húztál

ki alólam egy álmot, amiben magam

azér’ szeretem, mert megérdemellek.

A jelen ivadéka e versigény, siratni

választékosabb szavakkal; miért is

érzem úgy, lemaradtam, késett a hit.

A várakozás új álmokat öregítve fáj.

Legutóbbi módosítás: 2012.09.07. @ 17:45 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak