Boér Péter Pál : Spionizáció

 

 

 

 

Az éj leple alatt szobájából sandán kukkolva, előretolt hátvédnek érezte magát. Egyszemélyes, de nélkülözhetetlen információ beszerzőnek, a felderítők királyának. Három távcsővel pásztázta az összes szomszéd lakást. Elsősorban persze azokat, ahová egyáltalán beláthatott. A szép nagy panelizációnak köszönhetően, lakások több tucatjába volt kényelmes bekukkantó lehetősége. Hogy tökéletes legyen a magánspioni területen kiteljesedése – mert hogy önmagának gyűjtötte az információkat -, kijárt egy siketeknek indított gyorstalpaló, szájról olvasó tanfolyamot. Csak neki volt gyorstalpaló persze, mert ő hallotta is a beszédet.

“Vajon mit csinálnak ott a fürdőszobában?” Izgett, mozgott tenyerét dörzsölve, némileg fantáziaszegényen, mert olyan sok mindent nem lehet egy fürdőszobában csinálni. Aztán, mikor az ő szemszögéből pofátlanul bezárták az ablakot, amin sötétítő zavarta a nyugodt elhárító munkájában, bekukkantott egy emelettel lejjebb, picit jobbra, ahol még égett a villany. Egy férfi és egy nő állt egymással szemben.

“Talán enyelegnek vagy veszekednek. Látom, hogy azt mondja “szeder”. Talán szederfej… Tény, hogy pirosas a pasas feje, de hoppá, ez a nőre gondolt. Na most ugye, a szeder az ripacsos, a hölgyemény arca egyáltalán nem az, és ha jól látom bele akar harapni. Igen, most már biztos, hogy veszekednek!” Gondolta, amikor még néhányszor “egyértelműen” kiolvasta az említett gyümölcs nevét. Egyre izgő-mozgóbban vonaglottak, ilyen a jellegzetes idegroham, persze az is lehet, hogy táncolnak. Hogyan kellene ezt eldönteni? Gyorsan beírta nevüket a saját kockás füzetébe. Hallotta, hogy a nem együttműködőknek ilyen jár, mert a férfi volt olyan aljas, hogy egy mozdulattal leeresztette a redőnyt, soha nem tudhatta meg indulataik vezérfonalát.

Megvakarta hordónyi sörhasát, legurított egy-két tikkadásgátlót és átirányított. Nyolcvanhatosék figyelem elterelő ágyban fekvést mímeltek, közben nagy valószínűséggel információ elhallgatásba és konspiratív, talán ellene indított mocorgásba kezdtek. Hasonlítottak az előbbi szederfejesekhez, de úgy döntött, mégis másképpen neurotizáltak.

“Szederfej” – esett gondolkodóba – ez csakis valamilyen rejtjeles kód lehet, ilyet nem mond egy hétköznapi beszélgetésben, még a legsötétebb esti órákban sem senki. Le is jegyezte magának, egy másik sima lapú piszkozatfüzetbe a megfejtésre váró rengeteg vélt, vagy valósan elkapott “kód” szóáradat közé.

A nő, mint akit besóztak, ugrott az ablakhoz és láthatatlanította a szobát.

Nyolcvanhatosékat is dühösen írta kockásabbik füzetébe. A lakásokban a sok összeesküvő egymás után kapcsolta le a villanyt, a végén csak egyben maradt fény. Valami nagyon gyenge, negyvenes égő pislákolt, de felszereltségén nem lehetett kifogni. A legcsúcstechnikásabb, saját készítésű optikai lencsék, gyerekeknek készült távcsőgyártási prospektusának követésével pásztázta a környéket. Nem volt azért olyan rossz minőségű a dolog, még a Holdon is tisztán látta a krátereket és a bennük rejtőzködő sok-sok didergő cselszövőt.

A derengő fényű ablak örök titok maradt számára, sosem fejtette meg, hogy Boróka néni – ahogy magában ezt a veszélyforrást elnevezte -, miért üldögél útra készen, maga mellett egy kofferrel a szoba kellős közepén egy sámlin egyenes derékkal, kihúzott felsőtesttel, feszesen összeszorított térdekkel, egy kis kötött kalapban. Mellette koffer, olyan egészen régi, fából készült. Már évek óta egyik füzetből a másikba írja a nevét, de a rengeteg figyelemelterelő tény rendbemosásával sem tudja megfejteni a koffer, ősz konty, hosszú ülés, várakozás és még rengeteg maga gyártotta “rejtjeles” lehetőséget. A nevét hol beírja a kockás füzetbe, hol kitörli, de most ezen a vészterhes, csak látszólag eseményszegény éjszakán csúszik lámpa a fejébe, megvilágosodás jeléül.

“Ez a boróka néni a főkonspirátor, a többiek amatőrök csupán.” Infra távcsöve is van, mindenki más tevékenységét nyomon követhetné, de ez a nyugodt üldögélést mímelő kofferes hölgy a kémbanda feje lehet csupán, ezért profi! Csikorgó tevékenységéről emígyen tereli el a figyelmet.

Most beírta mind a két füzetbe a nevét, és távcsöveit elhanyagolva dőlt hátra egy évek óta tartó összeesküvés sorozat megoldójaként tetszelegve. Hiszen lefülelte a főkolompost!

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/