Teremtő varázslat
őssejtnyi lét
csapongó lélektánc
milliónyi szövet
bontja virágszirmát
vajúdó lázban
rejtett tisztaság
a titkos bélyeg
átörökíti a jót
– magunkat magunkká –
egy új feltámadásra
ez a sorsunk
emberi küldetésünkhöz
– sziklák testén parányi rés –
egy könnycseppnyi Isten
a világmindenségben
áthatol a rosszon
felcsobban duzzad ölelkezik
pórusok remegő vágya
ér pattan
forrás fakad
folyókkal szeli át testünk
s tengerről álmodik
nekiszabadul a végtelennek
ledönti kőszirt börtönét
megállíthatatlanul
tudattá nemesül minden ösztön
értünk kötött frigyben
gyógyít ápol visz repít
hegyekr?l völgyekbe földi útján
vele fordul a Nap is
átszabja lángkardja
ormok lágy ívét
kristálynedve buggyan
éltet
szomjat olt
Teremtő varázslat
őssejtnyi hit
kétely remény
virágillattal felér
körbezsong
őrizzük egymást észrevétlen
az ember így teremtetett
mint hangzavarban
tisztán zengő hang
hozzánk bújik hízeleg
szívünkhöz kerül közel
ember szülte szó
pillanat csodája
az örök teremtéshez
ősök ajkán s utódokén
mióta áll a világ
az élet
ezzel kezd a másikkal bevégez
mert kimondatott
általad Uram
megalkottad az embert
Légy…akarom
Sokasodjatok
mint a termővesszők
test-test lélek-lélek által
egymásba font öl melegben
legyetek
mézédes szőlőszemek
mámortól csordult pohár
cseppjei a szájban
szomjat oltón
karban ringó föld
vetésre aratásra
kergetőző loboncos szél
ringó búzatenger
mindennapi kenyér
vívódás s megfontolás
ha áldozatot kér az Isten
vérrel szentelt oltárán
egy arasznyi fényben
s fennmarad az ember
Légy…akarom…
S lesz
mindig lesz teremtő varázslat
ihletet perc újraszülető
életet hordozó
ér
patak
folyó
termékeny föld-öl
s tengerek
vágy és csók
enyhet adó lehelet
szárnyaló örömnek megbilincselt bajnak
lesz emberi szó
s lesz
tavaszhozó reménye
az elvetett magnak
Legutóbbi módosítás: 2012.08.08. @ 20:22 :: Seres László
