Seres László : Teremtő varázslat

Kép: Horváth Piroska

 

Teremtő varázslat

őssejtnyi lét

csapongó lélektánc

milliónyi szövet

bontja virágszirmát

vajúdó lázban

rejtett tisztaság

a titkos bélyeg

átörökíti a jót  

– magunkat magunkká –

 egy új feltámadásra

ez a sorsunk

emberi küldetésünkhöz

– sziklák testén parányi rés –

egy könnycseppnyi Isten

a világmindenségben

áthatol a rosszon

felcsobban duzzad ölelkezik

pórusok remegő vágya

ér pattan

forrás fakad

folyókkal szeli át testünk

s tengerről álmodik

 nekiszabadul a végtelennek

ledönti kőszirt börtönét 

megállíthatatlanul

tudattá nemesül minden ösztön

értünk kötött frigyben

gyógyít ápol visz repít

hegyekr?l völgyekbe földi útján

 vele fordul a Nap is

 átszabja lángkardja

ormok lágy ívét

kristálynedve buggyan

éltet

 szomjat olt

 

Teremtő varázslat

őssejtnyi hit

kétely remény

virágillattal felér

körbezsong

őrizzük egymást észrevétlen

az ember így teremtetett

mint  hangzavarban

tisztán zengő hang

hozzánk bújik hízeleg

szívünkhöz kerül közel

 ember szülte szó

pillanat csodája

az örök teremtéshez

ősök ajkán s utódokén

mióta áll a világ 

az élet

ezzel kezd a másikkal bevégez

mert kimondatott

 általad Uram

megalkottad az embert

 

Légy…akarom

 

Sokasodjatok

mint a termővesszők

test-test lélek-lélek által

egymásba font öl melegben

legyetek

mézédes szőlőszemek

mámortól csordult pohár

cseppjei a szájban

szomjat oltón

 karban ringó föld

vetésre aratásra

kergetőző loboncos szél

ringó búzatenger

mindennapi kenyér

vívódás s megfontolás

ha áldozatot kér az Isten

vérrel szentelt oltárán

egy arasznyi fényben

s fennmarad az ember

 

Légy…akarom…

 

S lesz

mindig lesz teremtő varázslat

ihletet perc újraszülető

életet hordozó

ér

patak

folyó

termékeny föld-öl

s tengerek

vágy és csók 

enyhet adó lehelet

szárnyaló örömnek megbilincselt bajnak

 lesz emberi szó

s lesz

tavaszhozó reménye

az elvetett magnak

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.