Rózsa Ibolya : Gubis Mihály: Pucsító című képéhez

 

Szék visít:

– Ne pucsíts elém mán,

te nagy tomporú kövér lány!

Lány felesel:

– Azt sem tudod, mit beszélsz,

te fából készült pucér szék!

Szék ingerült:

– Pucér itt a te tested,

a pucsítást fejezd be!

Lány nem hagyja:

– Azért hajolok – szerinted

pucsítok – háttal neked

illetlenül, mert amikor

rád ültem, szálka ment

az ülepembe, azt készülök

kihúzni, mert szúr nagyon.

Hallgass hát, mert a festő

itt hagyott,

ilyen pózban maradok

s neked itt

időtlenül

idétlenül pucsítok.

Legutóbb szerkesztette - Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/