A végtelen pontba vesz? út
két oldalán csak menetelnek
az ?sid?kt?l itt él? fák,
kezeiket rezegve rázzák,
millió levélujj pengeti rég,
a néma hárfán zeng? csönd zenét.
Lágy lebben? karjukban fészek,
félt? gonddal nyújtják az égnek,
kis borzas üstök? fiókát
árnyék ág cirógatva ébreszt,
majd zúgva-ringó táncába kezd
az erd?n lakó százarcú tündér,
és a fátyolba burkolt pipitér.
