Huszárné Vass Edina : Sóhajok

Most is pont úgy fekszel a párnán,

ahogy nemrég, ahol

arcunkra az idő nyomta a virágmintát.

Ott a vágyak nem csupán üres álmok,

gyönyörűen csókra éhesen…

Szuszogásodban  pihenni akarva,

néma párbeszéddel ölel a mosolyod.

Félek! Mikor szeretve simogatlak,

mintha törhetővé válnál kezeim alatt, rettegek,

 

nehogy összeroppantsam a pillanatot.

Legutóbb szerkesztette - Huszárné Vass Edina