Most is pont úgy fekszel a párnán,
ahogy nemrég, ahol
arcunkra az idő nyomta a virágmintát.
Ott a vágyak nem csupán üres álmok,
gyönyörűen csókra éhesen…
Szuszogásodban pihenni akarva,
néma párbeszéddel ölel a mosolyod.
Félek! Mikor szeretve simogatlak,
mintha törhetővé válnál kezeim alatt, rettegek,
nehogy összeroppantsam a pillanatot.
Legutóbbi módosítás: 2012.08.27. @ 07:51 :: Huszárné Vass Edina