*
Hűvös hajnal, jóleső nyugalom
az ablakból nézve a csendet,
cigarettám füstjével rajzolom
gondolatom, valami szépet
keresek a panelek közé bújt,
apró park fáival övezett
sablon játszótér hintái között,
és megfognám apró kis kezed,
mert a lendület viszi mosolyod
fel-le, aztán bátran nevetsz rám:
– látod? Most fel, az égig szállok,
ugye, ügyes fiú vagyok, apám?
A rozsda rég felfalta a hintát,
helyén talán ma már beton nőtt,
keresem egy gyermek mosolyát,
de az idő rá már fátylat szőtt.
Kisfiam, ülj fel most a hintára,
repülj az égig, aztán térj vissza,
nevess rám, játsszunk együtt újra,
fuss hozzám – apád ölelő karjába.
Legutóbbi módosítás: 2012.07.05. @ 10:36 :: Tiszai P Imre