Csillag Endre : Baromfiunió

– A kakas is „ember”, illesse meg saját szemétdomb!

 

 

A Magyarok Szövetsége külön engedélyével kijelentem, az ősmagyarok nem bíbelődtek tyúktartással, nemesítéssel, mert nem illett nomád életmódjukba a tyúkólak seprése, takarítása. A parlagi tyúk önként jött be őseinkkel a medencébe, hogy külterjes, félvad életmódját folytathassa. A Turul kifejezetten ellene volt a kotlók, kappanok ültetésének. Ugyanis semmi virtust nem látott abban, hogy alóluk kikapdossa a pelyhes apróságokat. Az meg egyenesen sportszerűtlennek tűnt volna számára, hogy a csak nehézkesen repülő, vágatlan szárnyú, rántani valókra csapjon le a Napból.

Képzeljük el, miként szólna a „Rege a csodatyúkról”, ha azt Hunor és Magor kitartóan tojózná.

Az viszont „igaz”, hogy a fehér Leghorn őse a Kárpát-medencéből vándorolt ki a Po síkságára. Az meg érthetetlen de csak első pillantásra , miért ment ki ugyanez a tyúk Amerikába, Livornoból (Livorno angol neve Leghorn!). Nos, azért ment ki, hogy ott nemességet szerezzen. Ez nemesítéssel történt. Hiába, no, ezek az amerikaiak mindenbe beleütik az orrukat, illetve belerakják a tőkéjüket!

Maga a gall kakas is Leghorn, bár ezt Sarkozy hevesen tagadja. Ő a bábolnai, nagytestű parlagtyúkra esküszik, holott ezt maga sem tudja. Azt hiszi, a libamájat is a franciák találták fel (ellopni a magyaroktól). Ez azonban egy másik történet. E helyütt csak az „anyámtyúkja” típusú baromfik gyanús migrációjáról esik majd szó.

Egy szó, mint száz a gazdag nyugati országok összkomfortos ketrecekben lakó baromfi-népességénél az csapta ki a biztosítékot főleg a tojók vitték a prímet , Magyarországon érdemesebb tojni, mert míg a valutaunióban tizenegy, legfeljebb tizenkét cent egy friss tojás a parasztpiacokon és a multiknál, addig Kecskeméten, Szegeden és Debrecenben, a tanyavilág maradványában napvilágot látott társaikért elkérnek az őstermelők, a kofák meg pláne negyvenöt, ötven forintot is.

Számoljunk egy kicsit a gyengélkedő, hazai valutánkkal: az MNB mai devizaárfolyama az euróval szemben kétszázkilencven forint. Jó. Legyünk nagyvonalúak! Legyen az euro deviza és a valuta közép-árfolyama háromszáz forint! Akkor is legfeljebb harminchat forintot volna ildomos kasszírozni egyetlen tojásért. Méghozzá a legnagyobbért! Nálunk pedig a „kotlófing” és a jércetojás is „derágább” ennél.

 

*

Ha mármost figyelembe vesszük, hogy egy euro konform tyúkketrecben egyetlen egyedre alig hatvanszor, hatvanszor, hatvan centiméter élettér jut jusson eszünkbe a német élettér elmélet , akkor könnyen belátható, hogy ez az alig nulla egész és kettő tized köbméternyi „tyúkszorító” nem veheti fel pl. a debreceni Erdőspuszták tőszomszédságában megbújó tanyák baromfiainak komfortjával a versenyt. Noha az előbbinél a tápot és a vizet beépített rendszer viszi be, illetve annak a tyúkokon átment maradékát viszi ki a háromemeletes ketrecekből. Könnyen belátható, mi történik a legalsó szinten lakók fejével. Addig a tanyák madarai még ma is félnomád, szabad életet élnek. Rendben, ha valamelyiküknek derogál a tyúkól, akkor az eperfán alszik, ha hideg és rideg a fészek, akkor maga kapar a szalmakazal tövében magának mély almot. „Ketrecük” belmagassága az égig ér, alapterülete a látóhatárig terjed, amit csak a rókapopuláció korlátoz.

Gondoljuk meg, a fényerőt, a táp nyers fehérje makroelem stb. tartalmát, a víz mennyiségét szabályozó, a tojásokat nagyság szerint osztályozó, és még sok egyebet is átvállaló komputer, mikor hívogatja kedves pi-pi-pi szavakkal a szemes kukoricára a madarakat, mikor simogatja meg a lábánál meglippenő tojós tyúkokat?! Azaz mit sem törődik az állatkák lelki világával. Mikor kerget egy uniós jérce szitakötőt, pávaszemes pillangót a virágos réten?! Mikor választhat magának egy tojó Nyugaton fehér Leghorn, magyar kendermagos, erdélyi kopasznyakú kakast a pásztormásodpercekhez?! Mikor van egy valutauniós „kokasnak” külön bejáratú szemétdombja?! Semmikor. Csoda-e hát, hogy ekkora a vonzereje a magyarországi, természet közeli tyúktartásnak a valutaunióban?

 

*

 

Ami a puszta számokat illeti, mágikus egyezés van a lányok és a jércék reprodukciós ideje között. Cseppnyi különbség csak az, hogy az előbbieknél években, az utóbbiaknál hetekben mérjük ennek a várva várt időpontnak az eljövetelét. Legalábbis biológiailag ez az időpont lenne az ideális a lányoknál, de a társadalmi lét rendesen ezt is elrontotta.

Aligha van okunk meglepődni azon, hogy Nyugaton a jércék lázadtak fel. Pontokba foglalták követelésüket, és szóvivőjük kijelentette, ha követeléseik nem teljesülnek, akkor a jövőben kizárólag görbét tojnak.

A Jércék, Kotlók (beleértve a keltetőket is!), Kakasok Valutauniós Szövetségének követelései:

Kívánságra monogámia, de megengedett a többférjűség és -nejűség is.

Azonnal szüntettessék meg a ketreces tartás!

Vonják ki a forgalomból azonnal a mesterséges baromfi tápokat!

Csak természetes eledelek szerepeljenek az étlapon!

Kapják meg a tyúkok a szabad költözködés jogát (legalább az unión belül!), ahogy az a fecskéknél természetes!

Legyen tilos az evezőtollak metszése!

A hibridek legyenek egyenjogúak a fajtisztákkal, akárcsak a húshibridek a tojóhibridekkel!

Járjon tojási, kotlási, költési szabadság teljes táp-pénzzel minden tyúknak!

Tiltassék ki a köznyelvből is a tyúkeszű kifejezés, és az „annyit ért hozzá, mint a tyúk az ábécéhez” szólás!

Minden baromfit illessen meg a lelkiismereti szabadság: lelkifurdalás nélkül megehessenek minden jó ízű kukacot!

Kerüljön szuverén döntési körbe, mi a jó fehérjeforrás!

Legyen tilos a kakasok miskárolása!

És végül:

A kakas is „ember”, illesse meg saját szemétdomb!

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 195 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.