Purzsás Attila : Bevásárlás

Nem vagyok feledékeny!
Valamit még akartam írni. Mit is???

Péntek este jóles? érzéssel léptem be az ajtón: végre vége ennek a ny?gös hétnek!

Párom mosolygós arccal, és puszival fogadott.

ââ?â?¬ Szia, drágám! ââ?â?¬ mondta lelkesen. De jó, hogy itthon vagy, miénk az egész hétvége!

Kabátomat épp akasztottam volna a fogasra, mikor feltette a költ?i kérdést:

ââ?â?¬ Bevásároltál?

ââ?â?¬ A francba! ââ?â?¬ csúszott ki a számon a nem épp költ?i válasz. ââ?â?¬ Elfelejtettem…

Tán a mosoly is az arcomra fagyhatott, mert vigasztalóan mondta:

ââ?â?¬ Tudom, hogy fáradt vagy, de muszáj! Üres a h?t?, valamit ennünk kell a hétvégén.

ââ?â?¬ Tudom ââ?â?¬ válaszoltam megadóan, és már vettem is vissza a kabátomat.

Bepattantam az autóba, és irány a néhány sarokkal arrébb lév? „multi”.

Belépve az ajtón, most valahogy még nagyobbnak t?nt az áruház, mint máskor. A végeláthatatlan polcsorok nyomasztóan hatottak rám.

ââ?â?¬ Sosem végzek ââ?â?¬ mormoltam magamban. ââ?â?¬ Mit is kell vennem? ââ?â?¬ szedtem össze gondolataimat, s már nyúltam is zsebembe a bevásárló listát keresve.

De akkor megcsörrent a mobilom, párom hívott:

ââ?â?¬ Szia, drágám! Nem felejtettél el valamit?

ââ?â?¬ Nem tudom ââ?â?¬ válaszoltam bizonytalanul. ââ?â?¬ Azt hiszem, mindent felírtam, amit venni kell.

ââ?â?¬ Ebben biztos vagyok! ââ?â?¬ mondta nevetve. ââ?â?¬ És a lista?

ââ?â?¬ A francba! ââ?â?¬ szakadt ki bel?lem ma este már másodszor ez a nem túl szépséges szó. ââ?â?¬ Hát… azt otthon felejtettem, de nem baj, majd improvizálok!

Letettem a telefont, és már rohantam is a sorok között, mintha valami verseny lenne. A megszokott vásárlásokhoz képest hihetetlenül hamar végeztem. A pénztáraknál sem voltak sokan, így röpke fél óra múlva már teli szatyrokkal jöttem ki az áruházból. Nehéz volt a négy nagy pakk, de nem érdekelt, mert végre hazafelé baktattam az utcán. Monoton lépteim minden koppanása feler?södött, szinte az agyamban dobogott a ritmus.

Mire hazaértem, kezeim már teljesen elgémberedtek. A kapuhoz érve megkönnyebbülten tettem le csomagjaimat a járdára, és kerestem a kulcsot, de nem találtam…

ââ?â?¬ Hová tehettem? Talán elhagytam, vagy valamelyik szatyor alján van? ââ?â?¬ pörögtek gondolataim. Aztán nem keresgéltem tovább, becsöngettem páromnak.

ââ?â?¬ Nem vittél kulcsot? ââ?â?¬ kérdezte, már messzir?l. ââ?â?¬ De, akkor hogy mentél ki a kapun?

ââ?â?¬ Jó kérdés! ââ?â?¬ válaszoltam.

ââ?â?¬ Nem a kocsiban van? ââ?â?¬ folytatta az oknyomozást. ââ?â?¬ És, egyébként hol a kocsi? ââ?â?¬ tette fel a legmegdöbbent?bb kérdést.

ââ?â?¬ A kocsi??? A francba! ââ?â?¬ szakadt ki bel?lem egy órán belül immár harmadszor. ââ?â?¬ Hát… azt az áruháznál felejtettem.

Egymásra néztünk, és pár másodpercnyi kínos csend után mindkett?nkb?l elemi er?vel tört ki a nevetés. És csak nevettünk, nevettünk, hogy még a könnyünk is kicsordult…

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:33 :: Purzsás Attila
Szerző Purzsás Attila 0 Írás
Üdv. néktek! rülök, hogy köztetek lehetek! Azt nem mondanám, hogy költő vagyok, inkább lelkes amatőrnek tartom magam, aki ha kell, ha nem leírja az érzéseit, amik valahogy versformában törnek ki belőlem (nem is értem hogyan). Fiatal költőnek sem mondhatnám magam, mert a 46 év csak 46 év (még ha 26-nak is érzem magam)! rök gyerek vagyok, de ezt nem szégyellem. Próbálkozásaimat a költészet terén megpróbálom megosztani veletek, aztán majd kiderül, hogy milyen sikerrel!