Nem akarok aludni már,
csak álmodni múlttá válva.
Feladni magam portósan
valahová, hol nem várnak.
Megállni ablakod előtt,
szerelmesnek lenni vakon.
Megittasodott szavakat
hallgatni szomjas ajkadon.
Összekapaszkodni fénylőn
borostyán-hittel, mint a Nap
s bevésni kőszirt testedbe
forrón lázadó magamat.
Nincs menekvés,
már vonz a mély,
zuhanok veled
s elégek,
aprópénzre váltom
újra ezt a gazdag
szegénységet.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.13. @ 12:34 :: Seres László