Rosmann László : Semmivé szédülve

Alaktalan suhanás igéz…

 

  Semmivé szédülve

(Vártam, aztán végre eljött…)

 

           Vártam,

mindennap várok még,

amíg a halál int, elég;

ki tudja mit vihetek,

egy mosolyt, egy üzenetet

oda, ahol fény és sötét

viaskodik – békét

keresve ad át angyalom,

magához ránt a Hatalom,

énem üresen tapogat.

 

           Aztán

szeme-sincs arcomat

cirógatja egy lágy kéz,

alaktalan suhanás igéz,

te vagy érzem édesem

mégis… újból létezem;

semmi-szám kérdez –

Ilyen? Hisz’ csodaszép ez!

 

             Végre

már tudom a választ,

nincs eztán mi elválaszt,

éltem közben féltem,

de itt e túlvilági réten

lám minden énekel,

lelkünk egybekel,

forgó semmivé szédül,

újjászületik végül.

 

           Eljött,

így lettünk ködvatták,

az égiek azt akarták,

hogy újból öltsünk testet,

lélegzünk, szentek lesnek;

ránk lehel Istenünk –

végre egymáséi leszünk;

elt?nnek az ostoba zárak,

egy pontból fény árad,

fellelsz, s én megtalállak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Rosmann László
Szerző Rosmann László 45 Írás
1953. április 11-én születtem Budapesten. Jelenleg a pest megyei Dunaharaszti városban élek. 1974 óta foglalkozom írással. Igazi aktivitással 2006 óta teszem. "Mindenevő" vagyok, írok verseket, novellákat, krimit, sci-fit, esszéket. Jelentek meg írásaim, verseim magazinban, lapokban. Szeretem a természetet, a komolyzenét, festészetet. Irodalmi mintáim: Arthur Miller, Spíró György, József Attila, Weöres Sándor, Faludy György. römmel tölt el, hogy itt lehetek köztetek.