Csillag Tamás : Egyszer?n, gyalog

Nyomtatás

Fázik a város, testére h?lt a por,

tömbházak t?n?dnek mozdulatlan.

Ahogy az utcák, didergek ilyenkor:

mint a férfiak, magam maradtam.

Semmiben hinni, inkább kín, mint kegy ez,

bizonyságom nagy, fekete vaslemez:

átlátok mindenen, átlátsz rajtam.

Nehezít a lépcs?ház kockacsendje,

dolgozom, élek – egyszer?n, gyalog.

Ez egyszer?séget öltöm szívemre,

mikor dolgozom, mikor hallgatok.

Dühöm letört gyufaméreg, keser?:

verseimben nincs semmi meseszer?,

ha volt csoda – pupillámba fagyott.

Szájam szorított, unalmas a harc itt,

szemeimben zord májusok égnek.

Eltördelem a pocsolyák tükreit,

kés? nagyot szaladni, egészet.

Katonatömbök komor lugasában

csak tükrök vannak, csak télikabát van:

s mégis mindig megtalállak téged.