A Bronson Charly – közismertebb nevén Charles Bronson – szájharmonika készítő szakközépiskola harmadikos tanulói, meglehetős macerával – a balról fúvó homoktengerben – ásatások és egyéb kutatások fáradhatatlan egymásra rakásával, mondhatni visszaguberálták a hajdani díszletet és főleg a szájharmonikát. Hajszálra ugyanazt a díszletet építették fel, ahol egykoron Charly – aki egészen Bronson volt -, a nemes cél érdekében, fogadalmát megtámogatta. Orrcimpájának mozgásával, mesterien jelölte meg a gaz embereinek hollétét. Emlékezzünk, többen közülük békésen, puskacsövet szorongatva napoztak a tetőn, de csíkba szorított szeme, teljes alapossággal fröccsentette a dolgokat a becsület mezejére. A beszéd ocsmány dolog nyugaton. Egészen szelíden, valahogy rá kellett ébresztenie torrero külsejű ellenségét, miért is húzza folyton a nótáját. Ezért, a tetőn napozó csövezők kilövése, jogosan illeszkedett a helyi közerkölcshöz. A másik verzió szerint, az egér lőtte volna le a macskát.
A Bronson által még nem ismert középiskolások, összegyűjtötték az orvlövész szakma krémjét és az egész díszlet újraépítése után, csak nekik kiosztható évi vándordíjat alapítottak. Minden tetőn egy kiváló szaktekintély – az orvlövész társadalom java – helyezkedett el és az utcán végigrohanó, teljesen váratlanul rájuk lövő szerkezetet szét kell lőniük. Ha valamelyik nem talál célba, azt önként, némi hátsó buzdítással bemutatja a szabadesést. Egyéni számokban is összemérik tudásukat. Egy cikázó, Bronson báty ölő bábú, elősorsolással eldöntött sorrendű eltalálásában. Mindazoknak, akik pontosan teljesítik kötélségüket – helyesbítek kötelezettségüket -, a jutalom, a retro-gőzmozdonyos helység babájától búcsút vevő bronzonos viselkedés lesz. Megnyerik a nőt, bemehetnek, elmondhatják, hogy csodaszép város lesz itt egyszer. Majd hosszú másodpercekig tartó csomagolás után, egy szál kalapjukat fejükre téve, kint rájuk váró önindítós nyergelt pacival eltávoznak a ki tudja hovába. Ez a versenyen szabad eltávozást jelent és egy egész évre szóló „Nyugodt lehetsz, életben maradtál az idén” vándordíj boldog birtokosai lehetnek. Azon kevesek – lehet hogy többen lesznek és szégyent hoznak minden szúrós tekintetre -, akik nem teljesítik, egy alkalomra megkapják azt a bizonyos szájharmonikát és teljesen vándordíj nélkül maradnak.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.06. @ 06:16 :: Boér Péter Pál
