Boér Péter Pál : Kedves hallgatóim

 

 

 

– Józsikám, mondd szépen, miért visít a macska! Beszélj, ne mutogass!  Nézd, néma gyermeknek anyja sem érti a makogását. Ilyet még nem láttam…

Jóska nekiállt mutogatni, egy személyes pantomim társulat megirigyelhette volna és a mama nem akarta megérteni, Józsika mit is akar.

– Szájzárat kaptál kisfiam? Vizet kérsz? Most meg pittyegtetsz az ujjaiddal… Éhes vagy talán? Ne csapkodd a hasad!

Józsika, következetesen igyekezett elérni, amit végül egy körömmel felkarcolt “Kaját adj, mama!” sóhajra, az anyja kenyérre váltott.

– Na idefigyelj fiam, folyton eszel! Jaque bácsi – aki kicsivel korábban Jakab volt, de ezt kikéri magának -, hozott egy kamion raktérnyi büdös, valami trappoló Pista, vagy milyen sajtot. Mindegyike olyan kék, mint a mélytengeri kőbéka. Malomkőnek is használhatnánk őket. Ha már hozatta, el kellene adni, de senkinek sem kell. Kenyeret nem kapsz, de ha akarod, egy egész korongot megehetsz. Nesze! – és a spájzból rogyadozva  behozott egy hatalmas trappista sajtot – Tiszta selejt, lyukacsos, büdös és méregdrága. Hozhatott volna helyette egy tiszta új Peugeot, jobban örültünk volna. Mikor a perifériáról, csendes célozgatással próbáltam berántani a célkeresztbe, végre megértette és azt mondta: “Ja, hát ez akkora érték! Adjátok el, ha nem tetszik. Vehettek belőle ötöt.”

– Képzeld, idehoz egy ilyen ehetetlen és használhatatlan méregdrágaságot – ráadásul még eladhatatlan is -, amiért kidobott egy fél táska pénzt… Jön hogy lelőjem! Zabáld már végre és mondd mit akarsz!

– Nyám, anyám, épp azt akartam mondani, nyám, mert tetszett mondani, anyám, nyám, hogy mindig tele szájjal, nyám, beszélek, másként nem tudok. Anyám, nyám, kérdésére a válaszom, egy határozott nyám, anyám, nyám. Akarom mondani, nyám, nem tudom, fogalmam sincs, nyám, nyám.

– Mondd fiam, mi a fenét kérdeztem az elején? Már nem emlékszem… Szóval tele szájjal eszel és igen jó gyermek vagy, nem is tudtam…

Anyuka elkezdett gondolkodni, teljesen széttúrta a haját, mikorra szájszeglete nekikunkorodott, mindkét füle irányába.

– Gyermekem, szerinted apád szófogadó ember? Bár régebben ismerem mint te, de kíváncsi vagyok a véleményedre. Itt van még egy malomkerék, nesze fiam edd meg, legfeljebb szabadidődben elmész zsákolni. Kapsz egy szelet zsíros kenyeret is! Beszélj!

– Nyám, anyám, nyám, szerintem, nyám, azt hiszem nyám, hogy apám is egy nagyon nyám. Tele szájjal beszél, nyám, az anyját, mint én.

– Jól van fiam, add ide a kaját! Anyuci minden ennivalót jól elzár, most hogy hallgass, mert csak tele szájjal tudsz beszélni. Ugye nem felejtetted el? Ha hazajön a tökfej apád, tisztázom vele is a helyzetet. Nem lesz több pofázás, reggeli, ebéd, vacsora kivételével hallgattok. Csak egészen különleges alkalmakkor kaptok beszédfejlesztőt, azért is ezekből a, száz számmal itt hengergőző kerekekből. Ha felettétek, elmondjátok Jaque bácsinak – egymás közt nevezhetjük Jakabnak is -, hogy kiver tőle a veríték, utálatos és nem szeretitek. Megírjuk neki, hozzon mindhármunknak négy-öt Citroent, vagy Peugeot, a Renaultig nem süllyedünk, úgy gondolom. Mit mutogatsz fiam? Nem adok több kaját, ne nyámnyongj és ne gesztikulálj, mars lefeküdni. A fateredet éhen is marasztom, vacsora nélkül úgy sem tud beszélni, ezt tisztázom vele. Végre annyit járhat a szám, amennyit akarom. Ne hadonássz fiam, nem adok több kaját!

A gyerek – így húsz esztendős -, berohant bőgő szipogással. Kicsit bikafeje volt, szeretett volna fújtatni, de végül inkább egy megszeppent fejű futballistára hasonlított, rögtön gólszerzés kihagyása után.

Pirkadt a következő reggel is, addigra már a papa is tudta, hogy beszélni csak tele szájjal tud. Ha nincs étek a fogai között és nem rág, jobb ha meg sem szólal. Ne is próbálja meg, egyszerűen nem tud! Reggel, munkába menéskor, egy erős hajbókolással, szó nélkül megköszönte reggelijének uzsonnájához csatolását. Aztán a nagy fejlett gyermek is megkapta adagját, egy fél méter átmérőjű sajt formájában, pár zsíros kenyér körítéssel. Evés közben megeredt a nyelve.

– Nyám, anyám, minket megevett a fene, nyám!

– Mit beszélsz?

– Elfelejtettem mondani, hogy tegnap, nyám, anyám, az anyját!, itt volt, nyám, a bank embere és azt mondta, nyám – és nyelt egyet, még egy fél malomkeréknyit harapott, hogy folytatni tudja -, a házunkat eltulajdonították -, lenyúlták vagy mi…

Zokogó roham tört ki rajta.

– Fiam, miért nem mondtad tegnap, talán még megoldhattam volna…

– Nyám, anyám, nyám, nyám, de hát én csak tele szájjal tudok beszélni, meg a papa is, nyám, nyám…

– Már emlékszem! Két hete felszólítást kaptam, hogy napokon belül rendezzem a tartozást. Nem túl rugalmasak, sőt teljesen merevek, de tegnap talán még el tudtuk volna intézni. Mostantól nekiálltok hallgatni, nem lesz se kaja, se lakás. Én majd járathatom a számat. Ennek azért annyi előnye van, hogy apád nem tudja a szememre vetni. Na nyomás a spájzba, zabáld meg mindet mire hazaér. A hűtőt is rámold ki, aztán csomagolj, szedd elő a sátrakat!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/