Marthi Anna : Araszolás

Sárkányfarok átszúrja akár a szívet: ropogós papírpénzünk;

ilyen a szenvedés: sárkányfejb?l kiöml? t?z nyelvének íze.

Szenvedélyes éjek; egy forró remete napnak adósa az emberiség.

Az emberiség adósa, olykor Isten is megmutatkozik, s mint Szaturnusz –

a csendet kihordja. Vagy éles kés, vagy fegyelem…

Választásunk a pillanatnyi végzeten áll-bukik, mérlegbillenés:

nem több, mint vágyaink és félelmeink engedelme

a végtelenbe…ennyit kérjünk: kegyelem, ez lehet Isten terve.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.12.13. @ 09:49 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1335 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak