Kőmüves Klára : Ne lopj!

…nem bottal ver.

 

 

 

Tegnap egy régi telefonbeszélgetés jutott az eszembe, melynek felidézése közben olyan hangos kuncogásba kezdtem, hogy még a macskám is kijött a kályha mögül és tágra nyílt szemekkel bámult rám. Nyávogásából szinte egyértelműen kivehető volt, hogy nem tudja mire vélni helyzetemet, különös állapotomat.

Évekkel korábban ugyanis az történt, hogy megismerkedtem egy fiúval, akivel mindig nagyon szívesen beszélgettem. Ez még akkoriban történt, amikor a mobiltelefonokról három másodpercig ingyen beszélgethetett az ember. Talán sokan emlékeznek még erre. Mi ezt a három másodpercet szerettük volna kihasználni. Nos, megegyeztünk, hogy egyszer ő hív engem, egyszer én őt. A dolog úgy működött, hogy időn belül kérdeztünk, majd megbontottuk a hívást, aztán a másik csörgött, válaszolt. Este kilenc órakor kezdtünk bele szaggatott beszélgetésünkbe. Hát – a fene se tudja -, ma már idegesítene egy ilyen manőverezés, de akkor mindketten nagyon élveztük. Már éjfél közeledett, amikor egyszer csak megcsörrent a vezetékes telefonom. A fiú hívott. A telefonba csak azt hallottam, hogy a nevetéstől alig tud értelmes szavakat alkotni, de aztán kiderült, hogy a bolondságunkon kacagott annyira, ugyanis az említett nap ünnepnap volt, és a mi telefonos szolgáltatónknál hálózaton belül nem kellett fizetni a beszélgetésekért ünnepnapokon. Persze, amikor ez világossá vált számomra is, az ő mintájára magam sem tudtam megszólalni a nevetéstől hosszú percekig.

Végül olyan jól sikerült a beszélgetésünk, hogy egészen hajnali négyig, szinte megállás nélkül élménybeszámolóztunk. Akkoriban sem volt ám olcsó mulatság a telefonbeszélgetés, ráadásul mi a legdrágább hívásdíjakat felszámoló szolgáltatóhoz tartoztunk. Persze az nagyon jó volt, hogy ünnepnapokon a hálózaton belüli hívások ingyenesek voltak.

Na, éppen ez az – és itt a poén -, éjfél előtt kezdtük a beszélgetést, tettük hajnal négyig, viszont éjfél után már kicsúsztunk az ünnepnapból, így aztán végül alaposan megfizettük a mobilszolgáltatótól korábban elcsent három másodperceket.

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 629 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))