Élet-pálya címmel vaskos kötet jelent meg Kodály Zoltánról Bónis Ferenc Széchenyi-díjas zenetudós tollából. A 725 oldalas könyv 877 fotográfiát, levél- és kottamásolatot, plakátot és színpadképet tartalmaz; az anyagból átfogó kép bontakozik ki a zeneszerzőről, a pedagógusról, a tudósról, a közéleti férfiúról.
A Kodály Zoltán születésnapja, december 16. alkalmából a Balassi Kiadó gondozásában megjelent könyv alkotója, Bónis Ferenc az MTI-nek elmondta: 2007 augusztusától 2010 augusztusáig dolgozott az életrajzon, a mű létrejöttét Kodályné Péczely Sarolta inspirálta.
„A Kodály-irodalom több alapvető darabját tettem le az asztalra, három teljes és egy kiegészítő kötetet adtam közre Visszatekintés címmel. Az első két rész még Kodály életében készült, ő is látta a kiadványt, amely az ő írásait gyűjti egybe” – idézte fel a szerző. Elmondta azt is, hogy az Így láttuk Kodályt című könyvbe a közeli kortársak visszaemlékezéseit foglalta, ennek hamarosan a negyedik kiadása lát napvilágot, a nyolcvan emlékező mellé újabb hét megszólalóval kiegészítve.
A Psalmus hungaricus hasonmás kiadását – vázlatokkal és jegyzetekkel – ugyancsak Bónis Ferenc rendezte sajtó alá. „Ebből a munkából megismertem Kodály kompozíciós módszereit”. A hódolat Bartóknak és Kodálynak című esszégyűjtemény szintén az életműben való elmélyülést szolgálta, ugyanakkor Bónis Ferenc – aki gyakori vendég volt Kodályék Köröndön lévő lakásában – korábban nem írt par excellence életrajzot.
„Három fő forrásra támaszkodtam, és a kutatás az ismereteim ellenére számos újdonsággal szolgált. Végigolvastam és öt spirálfüzetbe kijegyzeteltem Kodályné Sándor Emma háztartási naplóit. Ezek 1905-től egy-két év kihagyással szinte teljes közös életük tükrét adják: Emma asszony nemcsak azt jegyezte fel, mennyi petrezselymet vettek, mit főztek, megtudható belőlük az is, kik jártak náluk, melyik tanítvánnyal foglalkozott aznap Kodály, hová mentek színházba” – sorolta a szerző.
A naplók segítségével az életpálya új, hiteles kronológiáját lehetett összeállítani. A képek, plakátok, fotográfiák – az utóbbiakból ötezer darabot nézett át Bónis Ferenc – arról tanúskodnak, milyen kiterjedt kapcsolatokat ápolt Kodály kora művésztársadalmával, írókkal, képzőművészekkel, milyen politikusokkal találkozott.
A zenetörténész megemlítette, hogy amikor a még ismeretlen ifjú költő, Weöres Sándor Öregek című verse megjelent, Kodály nyomban felfedezte, a verset meghúzta, így keletkezett a kórusmű. „Olyan szakértelemmel tette, hogy Weöres később ezt a változatott vette fel a kötetébe” – tette hozzá.
A Kodályné Péczely Sarolta által őrzött anyagokat is felhasználhatta, és Bónis Ferenc elment Kecskemétre is, Kodály szülőhelyére, hogy az anyakönyvi kivonatból egy használható példány kerülhessen a kötetbe.
„Próbáltam megérteni Kodály szellemi fejlődését, azt, miként segítette a filosz a zeneszerzőt és a népzenegyűjtő a komponistát. Ennél nagyobb életrajzot nem írhatok, de a Kodály-kutatást nem hagyom abba, a bécsi búvárkodásaim során megtaláltam azokat a leveleket, amelyeket kiadójával, az Universallal váltott az Anschluss után. És jön az Így láttuk Kodályt friss, legbővebb változata” – árulta el a zenetörténész.
MTI
KodályZoltán: Öregek (Weöres Sándor verse)
Weöres Sándor: Öregek
Kodály Zoltán mesternek
Oly árvák ők mind, az öregek.
Az ablakból néha elnézem őket,
hogy vacogó szélben, gallyal hátukon
mint cipekednek hazafelé —
vagy tikkadt nyárban, a tornácon
hogy üldögélnek a napsugárban —
vagy téli estén, kályha mellett
hogyan alusznak jóízüen —
nyujtott tenyérrel a templom előtt
úgy állnak búsan, csüggeteg,
mint hervadt őszi levelek
a sárga porban.
És ha az utcán bottal bandukolnak,
idegenül néz a napsugár is
és oly furcsán mondja minden ember:
„Jónapot, bácsi.”
A nyári Nap,
a téli hó,
őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
„Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téged megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni…”
Olyanok ők,
mint ki utazni készül
és már csomagol.
És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szőke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre,
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincsen szüksége többé.
És rabok ők már,
egykedvü, álmos, leláncolt rabok:
hetven nehéz év a békó karjukon,
hetven év bűne, baja, bánata —
hetven nehéz évtől leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tűrő kéz
parancsszavát:
„No gyere, tedd le.”
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:38 :: H.Pulai Éva
