Délutáni fagyokat hagyott csak az ?sz,
foltos, fehér tükröket a járdán,
táguló-diderg? hézagokat.
Borostás elszánás ideje jön,
vel?b?l ropogó gyümölcsfák
meztelen, elveszejt? ideje.
T?n?dve nézem az utcát,
az ellustult pinceh?sök,
koravén, röhög? királylányok
komédiás menetét:
talán közéjük álltam,
talán ?k kerültek körém.
Egy kisfiú szüntelen engem figyel,
okosan-szépen:
legszebbik ruhámban állok,
jóra-rosszra szótalan,
okos-szép sem vagyok senkinek.
