Marthi Anna : Azért megpróbálom

 

Erőltetés nélkül írni,

a maga pimasz egyszerűségében,

olyan meztelent, mint

a kinti éjszaka.

 

Leginkább homlokráncokból

olvasnék, vonalak közé

ütköznek éber szelek.

A város terülj térben kucorodik.

Bámészarcú hold tenyerébe kapja

és szöszmötöl vele kavicsként, levélként.

Belerajzolja csendes otthonom.

Legutóbbi módosítás: 2011.11.02. @ 22:45 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak