Sonkoly Éva : Tagadásban

Poligráf

 

 

 

 

 

Nézte a vértől

csöpögő kést.

Fülébe zenélt

a szó, vége…

örökre, vége!

 

Előtte a holt,

nem öleled többé!

Sziszegte, s futott.

 

Csepegő csap

zenélte,

meg-öl-ted…

 

Rózsaszín, habos víz

táncol a talpa alatt,

csapzott haja szemébe hull.

Homloka mögött

gondolat indul.

 

Én nem!

Kezét súrolja soká.

 

Másnap látja

a fehér falat.

Rajzol a poligráf

kiugró vonalat.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.09.10. @ 07:21 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"