Maretics Erika : Az ?sz

Ablakomnál barátságból
hosszan id?z,
hajamba vörösl? selymét
fonja az ?sz.
Langymeleg mosolyával
a lemen? nap,
bújócskázik velem,
fején felh?kalap.
Szél h?síti arcom,
frissít? élvezet,
gondoskodón ölébe kap
a képzelet.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.