Kovács Ilon : A szemérmetlen

fotó: saját *

 

 

 

Éppen délutáni sziesztáját töltötte Margit, amikor megszólalt a kapucsengő. El nem tudta képzelni mi lehet az a sürgős, hogy ilyen hosszan kell nyomni azt a szerencsétlen gombot.

 Már a teraszról kiabált a kapu felé, hogy:

 — Jövök már! Ki az?

 — Ki lenne, hát én! — hallotta barátnője nagyon türelmetlen hangját.

 — Te jó ég! Csak nincs valami baj?

 Nagyon meglepődött, mert Dóra mindig fegyelmezett, és türelmes szokott lenni. Nem értette, hogy mi történhetett vele.

 Amikor kinyitotta a kaput, Dóra már tolta is be a kerékpárját, és folyamatosan morgott.

 — Nem is értem, hogy lehet valaki ilyen szemérmetlen! Nem szégyelli magát! Azt hiszi, egyeseknek mindent szabad!

 — Szervusz! — köszöntötte Margit. — Mitől vagy ilyen feldúlt? Gyere, üljünk le.

 A vendég szinte belezöttyent a nádfotelbe. A melegtől és a felháborodástól teljesen megváltozott az arca. Margit szó nélkül egy pohár vizet tett elé.

 — Mondjad már, mi háborított fel?

 — Hát képzeld! Jövök itt a másik utcában, nem elég hogy emelkedő volt, és alig tudtam tekerni, még a látvány is kiakasztott! Tudod, ott ahol azt a szép toszkánai stílusú házat építik, nyitva volt a kapu.

 — Legalább beláttál.

 — Persze, de tudod mit láttam?

 — ?

 — A kapu nyitva, a munkások még a járólapokat rakják le, és a nő ott ül.

 — Milyen nő?

 — Gondolom a tulaj.

 — És?

 — Ott ül a hatalmas feszített víztükrű gyönyörű kék medence mellett, és napozik. A munkások meg körülötte.

 — Ha nekem lenne medencém, én is ott ülnék és napoznék, ebben a negyven fokban. Szerintem te is ezt tennéd. Mi ebben a különös?

 — Hát az, hogy nem volt rajta ruha!

 — Biztosan rosszul láttad!

 — Nem, jól láttam — mondta határozottan.

 — Neked nem mindegy, hogy mit csinál a saját udvarában?

 — Akkor is egy szemérmetlen nőszemély!

 Még egy kicsit beszéltek a témáról, aztán Dóra kirakta a frissen szedett őszibarackot egy tálra, és távozott.

 A kapuban még visszatért a történetre.

 — Ha most elmennél a ház felé, te is láthatnád, amit én, és nem hinnéd, hogy délibáb volt!   

 Margit aznap nem ment a szomszéd utcába, csak jó, egy héttel később.

 Gyalog volt, és az épülő ház kapuja ismét nyitva állt. Lelassította a lépteit, a bevásárló kosarat is letette egy kicsit, mintha pihenne. A munkások még mindig dolgoztak. A nő most is ott ült a szikrázó napsütésben medence szelén mozdulatlanul.

 Amikor hazaért Dóra ott várta, újabb őszibarack „szállítmánnyal”.

 — Drága Dórám, igazad van. Láttam, a nő ott ül a medence szélén, és a munkások most is dolgoznak körülötte.

 — Na, most meggyőződhettél róla! A saját szemednek talán hiszel – és mondta megállás nélkül a magáét.

 — Hiszek én drágám, csak te nem láttad, amit én láttam.

 — És, mi az?

 — A nő, nem nő, hanem ember nagyságú kőszobor, és már egy férfi is van mellette.

 

Legutóbb szerkesztette - Kovács Ilon
Szerző Kovács Ilon 73 Írás
Dunaparti városban élek. Érdekel a világ, és ami benne történik. Szeretek itt olvasgatni, és ha kedvem van írogatok is.